Nahát, hirtelen élet-halál kérdéssé vált a baloldal számára a külhoni magyarság boldogulása

Egy pillanatra érdemes most megtorpanni. Mély levegő, kifújás, nyugalom. A legrosszabbat elkerültük,

Az AUR vezére, George Simion „mindössze” 46,4 százalékot ért el, ellenfele, a független Nicușor Dan 53,4 százalékkal végzett előtte a hétfői adatok szerint. Ráadásul, ami külön öröm számunkra, a magyarlakta megyékben megértették a döntés felelősségét, és kiemelkedő mértékben utasították el Simiont.

Teljes kiábrándultság, a korábbi berendezkedés és szereplők lesöprése, a minden mindegy, csak így ne tovább érzete öltött testet a választói akaratban. Ez természetesen a magyar belviszonyokat sem hagyta érintetlenül. Engedje hát meg a kedves olvasó, hogy a mi kis közéleti turbulenciánkra három meglátással reagáljak.

Egy. Magyarország külpolitikáját keleti szomszédunk felé egyetlen iránytű mentén szabad tájolni.

Ahogy az utóbbi években, úgy ezentúl is minden jogi, gazdasági és kulturális támogatást meg kell adni az erdélyi magyar közösség számára, hiszen tennivaló bőven akad. Ahogy szerencsére jó gyakorlatok is. Ilyen a magyar felsőoktatás megerősítése, az anyaországi családtámogatási rendszer kiterjesztése vagy a beiskolázási hozzájárulás a Szülőföldön magyarul programban. Ezeket folytatni kell, hiszen

Kettő. A megismételt választással, a hagyományos jelöltek bukásával merőben új politikai helyzet állt elő Bukarestben. Ez azonban ugyanúgy megköveteli az együttműködést magyar oldalról, mintha valamelyik „hagyományos” forgatókönyv valósult volna meg. Külpolitikánknak keresnie kell a közös pontokat mind államközi, mind uniós keretek között.

Ez azt is jelenti, hogy az erdélyi magyarság átfogó érdekképviseletével, az RMDSZ-szel harmóniában működhet csak diplomáciai gépezetünk. Budapest–Kolozsvár–Bukarest-tengely  mentén kell gondolkodnunk és cselekednünk.

Három. Ironikus jelensége volt az utóbbi heteknek a hazai baloldal melldöngető „magyarkodása”. 

Ha ez nem kicsinyes és felelőtlen politikai haszonszerzés csupán, a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük a semmiből megformálódó nemzeti konszenzust. Innentől azonban nem szabad megkérdőjelezni azt a szellemi és anyagi támogatást, ami nemzetpolitikánk alapját jelenti. Ha így lesz, szép jövő vár ránk odaát és itthon is.

***